Más országokban, például az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, és a legtöbb északi országban (Finnország, Dánia, stb.) már évtizedekkel ezelőtt felismerték, hogy igenis, ez nem egyszerű "mutogatás", hanem önálló, saját nyelvtani szabályokkal rendelkező nyelv. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már 1983-ban volt jelnyelvi témájú epizódja sokunk gyerekkori kedvencének, a Hupikék törpikék című rajzfilmsorozatnak.
Az epizód címe (saját fordításban): Törpölés jelnyelven. Ezt a részt 1983. december 24-én adták először televízióban, és mérföldkőnek tekinthető a hallássérült gyerekeknek szóló programok történetében. A sztorit Patsy Cameron (jelnyelvi tolmács) és John Bates (író) együtt írták meg, a történet szerint Költörp el szeretné mondani legújabb tavaszköszöntő versét, de egy rontás miatt megnémul, ezért Törpapa elhívja egyik kedves barátnőjét, egy erdei tündért (másféle fordításban egy elf), aki jelnyelvben kommunikál, és ezt megtanítja nem csak Költörpnek, hanem a falu többi lakójának is. Természetesen úgy, hogy közben a nézők is elsajátíthassanak néhány fontos vagy érdekes jelet. Így a közös, játékos nyelvtanulás után a kis poéta végül eljeleli a verset, és nagy sikert arat vele Aprajafalván. (Mielőtt még valaki megijedne, hogy hol a hepiend, megnyugtatok mindenkit: Költörp végül visszanyeri a hangját.)
Patsy Cameron, amellett, hogy jelnyelvi tolmács, több, nálunk is vetített rajzfilmsorozat történetében is közreműködött, pl. a Kacsamesék (Duck Tales), A Csipet Csapat (Alvin & the Chipmunks), a már említett Hupikék Törpikék (Smurfs), Timon és Pumba (Timon & Pumba), és még sorolhatnám; többször jelölték Emmy-díjra.
Azt gondolom, ezek a mesék még azok közé tartoznak, ami elé szívesen ültetném le a gyerekemet: le a kalappal hát a hölgy előtt!
ezt a részt pont láttam :)
VálaszTörlés